India-Nepál – Az Aranyháromszögtől a Világ tetejéig 1.rész
India, a brit korona egykori ékköve egyre fényesebben csillog, igaz, ma már más megvilágításban. Noha a társadalmi különbségek ma is óriásiak, kevés ország dicsekedhet azzal, hogy gazdasága alig két évtized alatt a világ élvonalába került. Az már csak bónusz, hogy tobzódik a természeti szépségekben, a mesés Kelet építészeti remekműveiben, és bizton állíthatjuk, hogy nincs a Földön teremtett lélek, aki ne szeretné látni legalább a Taj Mahalt. Ám ha már telítődtünk a látnivalókkal, a szárik színkavalkádjával, a pikáns fűszerekkel, és a folyton dudáló autókkal, akkor levezetésként tegyünk egy kitérőt a szomszédos Nepálba, amely pagodáival, buddhista kolostoraiból kiszűrődő monoton imáival garantáltan megnyugtatja a milliónyi inger által felajzott érzékszerveinket.
Sokan tartanak egy indiai utazástól. Vajon elviseli-e az európai lélek a mérhetetlen gazdagság és szegénység látványát? Érződik-e még a hétköznapokban az ősi Védák bölcsessége, Tagore lírája, vagy Mahatma Gandhi szelíd pacifizmusa? Kibogozható-e számunkra a kasztrendszer, vagy a hindu istenek bonyolult szövevénye? Indiát azonban nem érteni kell, hanem érezni.
Lehetetlen ugyanis befogadni egy olyan ország kultúráját, ahol több mint egymilliárdan laknak, ahol a 18 hivatalos nyelven kívül elfér még másik több száz, és ahol a hinduk, szikhek, mohamedánok mellett még számtalan vallási irányzat megtalálható. Ám ha kellő nyitottsággal, toleranciával vágunk neki az utazásnak, akkor hihetetlen élményekben és kalandokban lesz részünk, és kis szerencsével akár még a kulisszák mögé is beleshetünk.
A Kutub Minar dúsan faragott kalligráfiái. Fotó: Papp Éva
Új-Delhi
Az Arany háromszögnek nevezett Delhi-Agra-Jaipur triumvirátusnak kétségkívül Delhi a legkevésbé homogén tagja. Hatalmas metropolisz, melynek területén hét korábbi város nyomai láthatók. 1911-es látogatásakor V. György király tette meg brit India fővárosává, és húsz év alatt épült fel európai mintára a mai Új-Delhi, melynek széles sugárútjai, köztük a helyi Andrássy út, a Rajpath, a kormányzati negyed épületei, és az India Kapu diadalíve a neves építész, Edward Lutyens ízlését tükrözi.
India-kapu. Fotó: Papp Éva
Hogy mégse érezzük magunkat annyira otthon, arról rögvest gondoskodnak Új-Delhi templomai. A kimondhatatlan nevű Bangla Sahib gurdwara a szikhek legfontosabb temploma a fővárosban, ahová csak mezítláb, fedett fővel léphetünk be. Impozáns látvány az aranykupolás épület, de még inkább a sok, turbános férfi. Bár a fiatalabbak már farmert viselnek, a turbán, mint identitásuk fő kelléke, elmaradhatatlan.
A Connaught Place-től nyugatra található Laxmi Narayan templom már a hinduk bonyolult hitvilágába enged bepillantást. A szabályos geometriai formákon, tájoláson és pontos, matematikai számításokon alapuló hindu templomépítészet alapjai évszázadok óta változatlanok, csak a stílusjegyekben lehetnek eltérések. A Laxmi Narayan gyönyörű, de elsősorban annak okán keresik fel a turisták, hogy a gazdag iparmágnás által finanszírozott templom kapuit Mahatma Gandhi nyitotta meg 1938-ban, de csak azzal a feltétellel, ha oda a kasztokon kívüli „érinthetetlenek”, a dalitok is beléphetnek.
Delhi, Laxmi Narayan templom. Fotó: Papp Éva
Ó-Delhi
Hogy az izgalommal várt első találkozást a mogul építészettel megejthessük, ahhoz Ó-Delhi felé kell vennünk az irányt. 1526-ban a szamarkandi Bábur, aki Timur Lenkig, sőt Dzsingisz kánig vezette vissza illusztris felmenőit, a pánipati csatában legyőzte a delhi szultánt, és császárrá kiáltatta ki magát. A mogulokkal új időszámítás kezdődött India történelmében, mely egészen a brit gyarmatosításig tartott, bár igazi fénykora az első hat uralkodó regnálására esett.
A mogulokkal együtt a muzulmán vallás is bekerült India vérkeringésébe, s noha erre már tett kísérletet Delhi első szultánja is, aki a szédítően magas Kutub minarettel már háromszáz évvel korábban Allah nagyságát hirdette, az új vallás csak a nagymogulok idején kezdte el kiszorítani a hinduizmust. Ékes bizonyítéka ennek a fehér márványból és vörös homokkőből emelt Jama Masjid, India legnagyobb mecsetje, melynek tágas udvarában egyidejűleg akár húszezren is imádkozhatnak.
A mecset közelében van Ó-Delhi főutcája a Chandni Chowk, mely egykor elegáns sétány volt, de ennek emléke már a múlt ködébe vész. Ma egy elképesztően zsúfolt, keskeny sikátorokkal szabdalt bazár negyed, ahol a selyemtől a vörösrézig, a fűszerektől a mikrohullámú sütőig minden kapható. Ha biciklis riksán ülve mélyebben is szeretnénk elmerülni a káoszban, akkor a fatalizmus nem elég: India valamennyi istenének s segítségére szükségünk van ahhoz, hogy a szűk sikátorokban a fejünket súroló kábelkötegek közül a hömpölygő tömeget, valamint a heverésző teheneket, kecskéket kikerülve fél óra múlva épségben előkerüljünk
Ó-Delhi, bazár. Fotó: Papp Éva
Ó-Delhi, bazár. Fotó: Papp Éva
Ó-Delhi, bazár. Fotó: Papp Éva
