Argentína – A tangó, a gauchók, meg a Világ vége 1.rész
Bevallom, Argentínába első látásra beleszerettem. Az európaiasan otthonos Buenos Aires, a füves pampák messzeségbe vesző horizontja, a fojtogatóan párás melegben alázúduló Iguazú vízesés monoton dübörgése, Patagónia szikrázóan kékesfehér gleccserei, és a Tűzföldet lankadatlan kíváncsisággal ostromló szél, mind-mind megerősítettek abban a hitemben, hogy ennyi csodát, egy országon belül, a Teremtő csakis jókedvében alkothatott.
Hétfő van, kora reggel. Legmélyebb álmomból valami különös, ritmikusan ismétlődő morajlás vezet át lassan a nappal valóságába. Elhúzom a szállodai szoba függönyét, és a látványtól azonnal felébredek: a Július 9 sugárúton, a világ legszélesebb útján, a több mint tucatnyi sávban haladó autók már hétköznapi üzemmódba kapcsoltak. A végeláthatatlan kocsisor egykedvűen araszol a város szívében emelt óriási obeliszk mellett, amely nemcsak Buenos Aires alapításának 400. évfordulójára emlékeztet, hanem arra is, hogy a világvárossá vezető út korántsem volt zökkenőmentes.
Buenos Aires
A XVI. század elejének spanyol kalandorai ugyanis nem elégedtek meg a Karib-térség feltérképezésével, megszállottan kutatták a legendás Ezüstországot, és a tengeri átjárót, amely megnyitotta volna az utat a Fűszer-szigetek felé. Ha országot nem is, de a szinte kimeríthetetlenül gazdag bányákkal rendelkező Ezüstvárost megtalálták a spanyolok, a mai Bolívia területén található Potosíban.
A tengeri átjárót végül a spanyol korona szolgálatába szegődött portugál Magellán fedezte fel, ám a többi expedíció sem volt hiábavaló. A kincs utáni hajszában Juan Díaz de Solís, majd később Sebastián Cabot feltérképezte a Paraná és az Ururuay folyókat, melyek hatalmas tölcsértorkolata ma a Rio de La Plata, azaz Ezüstfolyó nevet viseli, de az értékes nemesfém latin fordítása a később megalakuló Argentína nevében is megőrződött.
Argentína, Buenos Aires – Fotó: Papp Éva
1536-ban, a La Platába ömlő Riachuelo folyócska partján alapította meg Pedro de Mendoza Buenos Aires városát. Az első település azonban nem volt hosszú életű: az indiánok folyamatos támadásai miatt a lakosok a nem sokkal korábban alapított Asunciónba menekültek. Csak 1580-ban tértek vissza Juan de Garay vezetésével, aki már új helyet jelölt ki a városnak, a mai Május tér környékén.
Buenos Aires azonban majd’ két évszázadig csak egy békés mezőváros volt, pár ezernyi lakosával. A La Plata vidéke a Perui Alkirálysághoz tartozott, ezért a város nem folytathatott önálló kereskedelemi tevékenységet. Az 1776-os esztendő azonban nagy változást hozott. Buenos Aires először a frissen megalakult La Plata Alkirályság, majd 1816-ban, a függetlenség kivívása után pedig a La Plata-i Egyesült Tartományok, majd Argentína fővárosa lett.
Argentína, Buenos Aires – Fotó: Papp Éva
Argentína, Buenos Aires – Fotó: Papp Éva
És milyen a XXI. századi argentin főváros? 13 millió lakosával az úgynevezett Nagy Buenos Aires mostanra már a világ tizedik legnépesebb metropoliszává nőtte ki magát. Mivel a pampa peremén fekszik, terjeszkedésének semmi nem szab határt. Külső kerületeiben pedáns rendben sorakoznak a kertes házak, a belváros utcáinak sakktábla-szerű, szabályos vonalai pedig még az eredeti, Juan de Garay-féle tervrajzot követik.
A múlt században sok régi, a koloniális időkből való házat elbontottak, helyükre amerikai stílusú bérházak, szállodák és üzletközpontok épültek. De éppen ez adja meg Buenos Aires varázsát: dinamikusan fejlődő, mégis tradicionális, történelmi, ugyanakkor avantgárd. Ez a sok ellentmondás főleg a számtalan európai bevándorlónak köszönhető, akik megpróbáltak egy csipetnyit átmenteni az óhaza kultúrájából.
