Argentína – A tangó, a gauchók, meg a Világ vége 2.rész
A belvárost a legjobb gyalogosan felfedezni, a távolabbi látnivalókhoz meg elvisz a subte, melyben egyúttal Dél-Amerika legrégebbi metróját is tisztelhetjük. A város szíve a Május tér, amely nemcsak Buenos Aires, hanem egész Argentína fontosabb történelmi eseményeinek a tanúja volt.
A rózsaszínűre festett Elnöki Palota például jó néhány elnökváltásról mesélhetne. Előtte, a tér közepén kör alakban felfestett fejkendők hívják fel magukra a figyelmemet. Azoknak az anyáknak a jelképei, akik közel harminc éve minden csütörtökön összegyűlnek itt, hogy a katonai diktatúra alatt eltűnt fiaikért demonstráljanak. A tér sarkán álló klasszikus stílusú Katedrális azonban már régebbi időkről mesél: szélső hajójában impozáns mauzóleum őrzi Argentína felszabadítójának, José de San Martínnak a hamvait.
Argentína, Buenos Aires-Május tér – Fotó: Papp Éva
A történelmi kalandozások után jólesik belevetnem magamat a környező utcák forgatagába. Buenos Aires sétálóutcáin, a Floridán és a Lavallén soha nem áll meg az élet. Könyvesboltok, mozik, zeneszó, éttermek és szebbnél-szebb üzletek bombázzák minden érzékszervemet. Az álomszép bőráruk csábításnak azonban hősiesen ellenállok, és inkább Puerto Madero felé veszem az irányt.
Egy zseniális ötlettől vezérelve, a régi kikötő raktárépületeit exkluzív lakóházakká, irodákká alakították, a sétányon meg egymást érik a jobbnál-jobb éttermek, ahol olasz ízeket, a tenger gyümölcseit, vagy jófajta argentin steaket is megkóstolhatunk. Puerto Madero eleganciájával csak a Recoleta városrész patinája vetekedhet. Buenos Aires ezen része csak a XIX. század végén kezdett benépesülni, amikor a sárgalázjárvány miatt a lakosok inkább a város északi részébe húzódtak.
A koloniális épületek és a méregdrága hotelek között csendesen bújik meg a recoletai temető, amely a város egyik legfontosabb turisztikai látványosságává vált. Bár az argentin történelem számos kiemelkedő személyisége nyert itt végső nyughelyet, elég csak a látogatók csoportjait követnünk, hogy a Duarte család síremlékéhez juthassunk. Hosszú évek hányattatása után, Juan Perón elnök néhai felesége, a musicalből világhírűvé vált Evita bebalzsamozott holtteste végül a családi kriptában lelt végső nyugodalmat. A turisták számára ez a hely legalább annyira kihagyhatatlan élmény, mint a La Boca, ahonnan egykor a tangó világhódító útjára indult.
Argentína, Buenos Aires-Recoleta temető – Fotó: Papp Éva
La Boca a főváros talán leghangulatosabb negyede, ahol az 1900-as évek végén főleg szegénysorú, olasz bevándorlók telepedtek le. Az olcsó hullámbádogból, deszkákból épült házakat rikító színekre pingálták a tulajdonosaik, és a ma bennük lakó festők, művészek és bohémek idegenforgalmi látványosságot kreáltak az egykori nyomorúságból.
Sétálóutcáján, a Caminitón, főleg festményeket és akvarelleket árulnak, de a környék boltjaiban bármilyen szuvenír beszerezhető. Betérek az egyik bárba, ahol mintha megállt volna az idő. A kopott falakon rengeteg a fotó: híres argentin írók, mint Borges és Cortázar képei hirdetik az örökkévalóságot a pózoló Evita, vagy a csibészesen mosolygó Che Guevara szomszédságában.
Zenei aláfestésnek meg csakis tangó szólhat. Ez az úri körök által kezdetben lenézett tánc valamikor 1870 körül született meg itt, a külvárosban. A kubai matrózoktól megismert habanera, a gaucho folklórból eredő milonga, az andalúz tangó, az afrikai, pergő ritmusú candombe együttes ötvözete alakította ki az argentin tangót, melybe belekeveredtek az olasz emigránsok zenei motívumai. Kezdetben férfiak táncolták, de a tangó hamarosan a férfi és a nő közötti örökös harc, a szenvedély és az érzékiség szimbóluma lett. A füstös bordélyokat látogató buenos airesi aranyifjak vitték Párizsba az első tánclépéseket, ahol pillanatokon belül elsöprő sikere lett az egzotikus táncnak. Persze az új divat jócskán okozott skandalumot is a jobb körökben. Egy párizsi grófnő egyszer maliciózusan meg is jegyezte, hogy egy ilyen táncot nem lenne-e jobb inkább fekve táncolni? A tangó világsikere végül legalizálta a táncot Buenos Airesben is, a bordélyok zenekarai beköltöztek a belvárosi kabarékba, az 1910-es évek végén pedig már megjelent a tangó énekváltozata is.
A drámai-melankolikus szövegek első, és máig leghíresebb interpretálója a tragikusan korán elhunyt Carlos Gardel, akinek születésnapján egyúttal a Tangó Napját is megünnepelik Argentínában. Ennyivel azonban nem érte be a tangó. Az egykor mondénnak számító, és a korabeli erkölcsök határait súroló tánc mára olyannyira összeforrt Argentína nevével, hogy idén szeptemberben az UNESCO a világ kulturális örökségeinek a listájára is felvette.
Argentína, Buenos Aires-La Boca negyed – Fotó: Papp Éva
Argentína, Buenos Aires-La Boca negyed – Fotó: Papp Éva
Buenos Airesben bármennyi időt el tudnék tölteni! Szívesen sétálnék többet Palermo virágos parkjaiban, vagy San Telmo macskaköves utcácskáin a régiségboltok kirakatait csodálva, de hívogatnak a galériák és a múzeumok is, ám az időm véges. Mielőtt távolabbi tájakra utaznék, még feltétlenül látni szeretném a Paraná deltavidékét, de a pampát sem hagyhatom ki, a gauchók „hazáját”, ahol remélhetőleg a parrillán elkészített steak fortélyait is elleshetem.
Első utam tehát Tigrébe visz, amely a delta bejárásához a fő kiindulópont. Ez a hangulatos kisváros mintegy 30 km-re van Buenos Airestől, az elővárosi vonat útvonala ápolt kertvárosokon keresztül halad Tigre központjáig. Tigre olyan, akár a budapestieknek a Dunakanyar, bár nagy különbség, hogy a hétvégi telkek parányi szigetek is egyben.
Egészen különös ez a vízi világ! Ahogy a hajónk lassan beúszik a mindig más névre keresztelt folyóágakba, a szigetvilág megelevenedik. Napfürdőző, grillező családok a partokon, vízitaxik, élelmiszert, gyümölcsöt, vagy éppen a motorcsónakoknak benzint szállító kishajók ingáznak a szigetek, meg Tigre között. Itt csak a vízen lehet közlekedni, egy egyszerű szomszédoláshoz is kajakba kell szállnia az egész családnak. Látunk fürdőzőket is, bár a tejeskávé színű víz engem nem csábítana csobbanásra, még akkor sem, ha a víz amúgy tiszta, és csak a folyó homokos hordaléka a felelős a barna árnyalatért. A hajónk békés ringatózásában hirtelen eszembe jut, hogy tulajdonképpen Dél-Amerika második legnagyobb folyóján hajókázom. Persze a Paraná már jócskán megszelídült mire idáig eljutott, és a torkolata előtti utolsó száz kilométeren labirintus-szerű ágakra szakadozott.
Argentína, Buenos Aires-Tigre – Fotó: Papp Éva
Argentína, Buenos Aires-Tigre – Fotó: Papp Éva
Argentína, Buenos Aires-Tigre – Fotó: Papp Éva
