Tanzánia – Szafari a Big five nyomában. 1. rész
Pole-pole a legfontosabb szuahéli kifejezés, amit Tanzániába érkezve már első nap megtanulunk. Nem csak annyit jelent, hogy lassan, hanem egyfajta életérzés is, amely nem sietteti a történések ritmusát, és amely szerint nincs olyan probléma, ami előbb-utóbb meg ne oldódna.
Szerencsére Tanzánia magas szintre fejlesztette a vendéglátást: tájba simuló, afrikai kunyhók hangulatát idéző, ám minden kényelemmel felszerelt szállásai, a remek programok, és a helyi emberek kedvessége mind azt bizonyítják, hogy a jó öreg turizmus iparág Kelet-Afrikában legalább annyira olajozottan működik, mint a szafarikra turistákat szállító terepjárók kerekei. És ha néha vannak is sajátosan értelmezett indulási idők a reptereken, vagy tengelytörés a sokadik kátyú után a szavannán, a helyiek nyugalmát átvéve csak legyintünk, és a Véres gyémánt filmből átvett szlogennel csak annyit mondunk, hogy I.H.A.= Ilyen Hely Afrika.
Arusha Nemzeti Park-fotó:Papp Éva
A Magyarországnál mintegy tízszer nagyobb Tanzániában ma 16 nemzeti park található, ebből négy természeti Világörökség. Sehol a Földön nem található ennyi zebra, gnú, antilop, víziló, bivaly, vagy elefánt! Első szafari élményeinket az Arusha Nemzeti Parkban gyűjtjük be, mely bár nem nagy kiterjedésű, de vadbősége miatt méltán kiérdemelte a kis Serengeti nevet. A Meru-hegy és a Kilimanjaro között fekvő területen egymást váltják a szavannák, dús vegetációjú erdők, kalderák és lápok, és mert az állatok már hozzászoktak a látogatókhoz, könnyűszerrel lencsevégre kapjuk az első zsiráfokat, vízi antilopokat, zebrákat és mókás képű colobus majmokat.
Arusha NP. colobus-Fotó: Papp Éva
Arusha NP. kafferbivalyok-Fotó:Papp Éva
Mivel itt oroszlánok nem élnek, nemcsak a patásoknak, hanem nekünk is nagy esélyünk van arra, hogy megéljük a tisztes öregkort, amikor a helyi vadőr vezetésével gyalogtúrára indulunk. Térdig érő fűben, szétrebbenő varacskos disznó csordák között jutunk el a helyi vízeséshez, és a békésen kérődző kafferbivalyokhoz. Egy természetes ároknak köszönhetően mintegy 50 méterre megközelíthetjük a világ egyik legveszélyesebb állatát, amely híres a bosszúállásáról, és még sebzetten is addig követi a támadóját, amíg el nem pusztítja.
Idegenvezetőnk, Bálint magyaráz…
Gyalogosan a kafferbivalyok felé. (ami a képen nem látszik, hogy volt közöttünk egy széles árok…:-)
Arusha NP. Fotó: Papp Éva
Nagy Endre házában. Fotó:Papp Éva
A legtöbb vadászbalesetet is a kafferbivalyok okozzák Kelet-Afrikában. Tanzániában, az egykori Tanganyikában, több híres vadászunk is megfordult, elég csak Kittenberger Kálmán, vagy Széchényi Zsigmond nevét említeni, akiknek kalandos elbeszélésein generációk nőttek fel. Arushában azonban lépten-nyomon beleütközünk a fehér vadász, Nagy Endre nevébe, akinek a házát természetesen mi is meglátogatjuk. Európai múzeumoknak végzett gyűjtő utak után, 1958-ban telepedett le az országban, majd a Meru vulkán területén alapított vadasparkot.
Tanzániában egy tó és egy kilátó viseli ma a nevét, míg idehaza Balatonedericsen, az egykori házából kialakított múzeumban csodálhatjuk meg gyűjteménye legpompásabb darabjait.
