Tanzánia – Szafari a Big five nyomában 2.rész
Arushától mintegy kétórányi útra található a világ egyik legszebb természeti csodája, a Ngorongoro-kráter, melynek kimondhatatlan neve maszáj nyelven nagy lyukat jelent. Az egykor hatalmas vulkán mára már egy önmagába roskadt, megsüllyedt aljzatú kaldera, mely hatalmas számú állatseregletnek az otthona. A mintegy 300 km² területű kráter impozáns látványt nyújt a hegy tetején található kilátóból, ahonnan az állatok még nem látszanak, és elképzelnünk sem könnyű, hogy közel 25.000 emlős élőhelyére vezet majd a másnap reggeli szafarink.
Pedig így van, mert ahogy a 600 méteres magasságból leereszkedünk a kaldera aljába, az állatok nagy képeskönyve mintegy varázsütésre megelevenedik. Nyitó élményünk egy éppen ellő gnú, és néma csöndben asszisztáljuk végig a kis gnú világrajövetelét egészen addig, amíg a sakálok koncentrikus körei között sikeresen megteszi az első lépéseit. Most győzött a Természet, mely a tetemek fölött őrködő oroszlánokat látva, néha korántsem ennyire jóindulatú.
Az élet-halál harchoz szokott zebrák, Thomson-gazellák és antilopok látszólag békés nyugalomban legelésznek a nagyvadak szomszédságában. Anyjuk mellett ficánkolnak a még pelyhes szőrű zebracsikók, kéjes élvezettel porfürdőznek az elefántok, tisztes távból, bizalmatlanul méregetnek minket az orrszarvúk, a vadles első számú kedvencei azonban vitathatatlanul az oroszlánok. Meg is állapítjuk, hogy következő életünkben hímoroszlánként szeretnénk újjászületni! Az állatok királyának legfőbb időtöltése a szerelem, az evés, vagy a szundikálás, mely tevékenységeket nagyjából tíz percenként váltogatja. A nőstények természetesnek veszik a háremhölgy, vagy a vadász szerepet, mint ahogy azt is, hogy árnyékot keresve a jeepek mellett vernek tanyát, forgalmi dugót okozva ezzel a terepjárók nyomvonalán.
Ngorongoro-káter- Fotó: Papp Éva
Vadállatokkal azonban a szállások közelében is találkozhatunk. A kráterre néző szobánktól nem messze egy itató található, de az első éjszaka ezt még nem tudjuk. A kiadós vacsora és az élménydús nap után a bárból beszűrődő klasszikus, a The lion sleeps tonight dallamára próbáljuk meg álomba vackolni magunkat, de a szomszédból áthallatszó ütemes horkolás keresztülhúzza a számításainkat. Tanakodunk, hogy tényleg az oroszlán alszik-e aznap éjjel, esetleg a csapat mellettünk lakó férfitagjai fertőtlenítettek a kelleténél nagyobb buzgalommal az otthonról hozott pálinkából, de csak másnap reggel vesszük észre, hogy a közeli itatóban dagonyázó víziló volt a koncertfelelős, aki egész éjszaka ott húzta a (víziló)bőrt.
Ngorongoro-káter- Fotó: Papp Éva
Eddig már négy nagyvadat sikerült lencsevégre kapnunk az ötből, és várakozással telve indulunk a Serengetibe, ahol reményeink szerint kipipálhatjuk a híres Big Five-ot. Ez az elnevezés a vadászoktól származik, akik nem annyira a méreteik, mint inkább a nehezen elejthetőségük alapján sorolták ebbe a kategóriába az elefántot, kafferbivalyt, orrszarvút, oroszlánt és a leopárdot. Kedvenc sofőrünk is megtanult már tőlünk néhány fontos magyar szót, például azt, hogy rázós, poros, és most a mutatóujját feltéve figyelmeztet arra, hogy innentől kezdve egy ilyen út következik. Nos, Peter nem túlzott, épp ezért félúton megkönyörül rajtunk, és megállunk szusszanni egyet egy maszáj falunál.
