1137 Budapest, Radnóti u. 2. +36 1 255 2212

Peru-Földanya kedvenc gyermeke 1.rész

A színpompás indián folklór, az Andok havas hegyláncai, a misztikus ködbe burkolózó Machu Picchu, vagy Amazónia buja dzsungeleinek látványa próbára teszi nemcsak a retina, de a lélek befogadóképességét is. Bár a városlakók életszínvonala fényévekre van a földművelő indiánokétól, Peruban annyi gazdagság van, hogy az ember önkéntelenül arra gondol: lehet, hogy nem véletlenül keresték errefelé a spanyol konkvisztádorok Eldorádót?

 

Peru

Peru

 

A 16. század kalandorait nem hatotta meg a táj szépsége, ők egyet akartak: aranyat, de jó sokat! 1532-ben az első, alig kétszáz fős spanyol sereg behatolt az inkánk földjére. Vezetőjüknek, Francisco Pizarrónak nem volt hadereje, volt viszont Machiavellit is megszégyenítő konspirációs készsége: kihasználva a polgárháborút, csellel elfogta és kivégeztette Atahualpát, az uralkodót. Az indiánok sosem láttak lovat, tűzfegyvert, és az európai harcmodor is megtette a hatását: néhány év alatt megpecsételődött a csaknem kétmillió négyzetkilométernyi inka birodalom, Tahuantinsuyu sorsa.

A limai alkirályság nyugalmas évszázadai után az indián zendülések és Tupac Amaru felkelése előkészítette a talajt a gyarmatbirodalom összeomlásához. Dél-Amerika híres szabadságharcosainak, José de San Martínnak és Simón Bolivarnak köszönhetően 1821-ben, Peruban is kikiáltották a függetlenséget. A béke azonban még váratott magára. Az egymást váltó elnökök, a guanó-szigetekért indított spanyol invázió, valamint a Chilével vívott „salétromháború” hátráltatták az új állam konszolidációját. A 20. században az ecuadori háború, és a maoista Fényes Ösvény terrorcselekményei borzolták a kedélyeket.

Az utóbbi húsz évben Peru magára talált. Felismerte és profin kiaknázta az ország természeti és kulturális adottságait, a vendéglátást pedig oly tökélyre fejlesztette, hogy mára csak kétféle turista maradt: aki még nem járt Peruban, de szeretne elmenne, és aki visszavágyik.

 

Lima-Elnöki Palota Fotó: Papp Éva

Lima-Elnöki Palota Fotó: Papp Éva

 

 Lima: nyüzsgés és gyarmati hangulat

Az egzotikumra éhes látogatónak elsőre csalódást okozhat Lima: az ország lakosságának csaknem egyharmadát tömörítő főváros nyüzsgő metropolisz. A gyarmati hangulat csak a Világörökség részét képező Főtéren és környékén érhető tetten, ahol Pizarro a várost megalapította. A 18. századi koloniális stílusú házak nagy része a földrengések és a tűzvészek miatt már csak másolat.

Az Elnöki Palota helyén egykor Pizarro palotája állt, aki 1541-ben, Latin-Amerika első államcsínyének áldozataként fejezte be dicsőségesnek aligha nevezhető pályafutását. Az emberi emlékezet azonban megbocsátó: a tér sarkán álló katedrálisban, mozaikokkal kirakott kápolnában nyugszanak a konkvisztádor földi maradványai. A gyarmati kor gyöngyszeme a San Francisco kolostor, a Santo Domingo templom, és a mívesen faragott, cédruserkélyes Torre Tagle palota.

 

Lima - koloniális Belváros Fotó: Papp Éva

Lima – koloniális Belváros Fotó: Papp Éva

 

Lima Főtere - fotó: Papp Éva

Lima Főtere – fotó: Papp Éva

 

Az elegáns és az ultramodern Lima városrészei közelebb fekszenek az óceánparthoz. San Isidróban békésen megférnek egymás mellett a golfklubok és az egykori bevándorlók patinás villái, Miraflores felhőkarcolói pedig büszkén vállalják a földrengések kihívásait. A Szerelemparkból pazar kilátás nyílik: előttünk a Csendes-óceán hullámai ostorozzák a partot, a szirtfokról paplanernyősök potyognak. Eljött az ideje az első gasztronómiai szárnypróbálgatásnak, ami az óceánparton nem is lehet más, mint a ceviche, a citrommal, hagymával, paprikával megbolondított nyers hal.

 

Lima-Szent Ferenc templom. Fotó: Papp Éva

Lima-Szent Ferenc templom. Fotó: Papp Éva

 

Lima- Érseki palota faragott cédrus erkélye. Fotó: Papp Éva

Lima- Érseki palota faragott cédrus erkélye. Fotó: Papp Éva

 

Lima - San Martín tér. Fotó:Papp Éva

Lima – San Martín tér. Fotó:Papp Éva

 

Lima- Csendes-óceán. Fotó: Papp Éva

Lima- Csendes-óceán. Fotó: Papp Éva

 

Lima- Szerelempark. Fotó: Papp Éva

Lima- Szerelempark. Fotó: Papp Éva