Peru – Földanya kedvenc gyermeke 2.rész

Dátum: 2018. 04. 11.

Limától ötórányi utazás a Paracas-félsziget, ahonnan hajó visz a perui Galapagosként ismert Ballestas-szigetekhez. Az óceánparton vezető út kopárságának oka a Humboldt-áramlat, mely folyamatosan hűti a trópusi fekvésű partszakaszt. Emiatt Limának és a part menti részeknek be kell érniük az örök tavasszal – ami az Európai zord tél és a forró nyár felől nézve nem is olyan tragikus. Az utazás fáradalmait feledteti egy pohár pisco, lehetőleg Pisco városában. Ez a szőlőpárlat Peru nemzeti itala, melynek citromlével, cukorral és tojásfehérjével felturbózott pisco sour nevű aperitifje a leggyakoribb.

Szükség is van a kurázsira: a motorcsónak szédítő iramban száguld a Ballestas-szigetek felé – a guanó-szigeteket erős szembeszélben hamarabb érezzük, mint látjuk. A 19. század derekán Peru egyik legfontosabb exportcikke a guanó volt, a szigeteken élő madarak műtrágyakánt használt ürüléke, melyből Peru – a magyar népi bölcsességet megcáfolva – igenis aranyat csinált. A szigorúan védett szigeteken tilos kiszállni, az oroszlánfókák, Humbold pingvinek, kormoránok és pelikánok háborítatlanul napfürdőzhetnek.

Peru-Ballestas-szigetek Fotó: Papp Éva

Peru – Ballestas-szigetek. Fotó: Papp Éva

A mai napra rendelt földön-vízen-levegőben projekt jegyében a közeli reptér felé vesszük az irányt, ahol már melegítik a motorokat a kis Cessna gépek, hogy a titokzatos Nazca vonalak fölé repítsenek. A mai napig talány, kik, mikor és miért készítették ezeket az ábrákat. Közel ötszáz négyzetkilométernyi területen több száz mértani alakzat, és figura látható; a geoglifák népszerűségi versenyét a kolibri, a pók és a majom vezeti. A misztikus rajzokat csak a repülés mindennapossá válásával fedezték fel, bár a spanyol hódítók már korábban említést tettek róluk. Egyesek szerint a Nazca kultúra indiánjainak csillagászati naptáraként működtek, de lehettek ősi zarándokutak is, Däniken pedig földönkívülieknek tulajdonítja az alkotásokat.

Peru – Nazca-vonalak

Dzsungel, tukán, karambola

Bár Peruról leginkább az Andokra asszociálunk, az országnak majdnem kétharmadát őserdő borítja. Egyszer megkérdeztek egy Nobel-díjas tudóst, hogy egy atomtámadás esetén a világ mely részét mentené meg. Azt válaszolta, hogy Perut, mert a Föld flórájának és faunájának csaknem 80 százaléka megtalálható itt, amiből újra lehetne teremteni a civilizációt. A növényvilág gazdagsága már a repülőből látható: végeláthatatlan zöld tájban kanyarognak a hordalékukat lustán terelgető, barna folyók. Ez Amazónia, a világ legnagyobb folyójának árterülete, ahol a dzsungelben még ma is számos törzs él háborítatlanul.

Peru – Madre de Dios. A lodge ocelot macskájával. Fotó: Papp Éva

Peru – Puerto Maldonado. Ez a szelíd tukán is a lodge-ban lakott. Fotó: Papp Éva

Az őserdei nemzeti parkokhoz jó kiindulópont Puerto Maldonado, amely az egykori kaucsuk- és aranyláz után ma fakitermelésből, mezőgazdaságból és turizmusból él. Egymás után pöfögnek a folyón a peque-peque nevű, motorizált kenuk, hogy a kalandkeresőket a távoli lodge-okhoz szállítsák. A fából ácsolt, lábakon álló kunyhók elfoglalása után lefoszlik rólunk a városi lét minden máza. A háromnapos program alatt a férfiak egyre inkább Marlboro man külsőt öltenek, de a nők is a csomag mélyére süllyeszthetik a sminkkészletet, teret engedve a sikkes gumicsizmának. Persze a nomád életforma viszonylagos: a szállások minden luxussal felszereltek; ágyunk moszkitóhálóval védett, a közösségi házban pedig őserdei csemegékből összeállított teljes ellátást kapunk. A túrák során látunk tapírcsaládot, majmokat, tukán madarat, tarka tollú papagájokat, megkóstoljuk a karambolát és a fáról szüretelt kakaót, valamint elsajátítjuk a macheta használatát. Éjszaka, a petróleumlámpa lecsavart fényénél megesküdnénk rá, hogy a világ faunájának fent említett, csaknem 80 százaléka a mi kunyhónk közelébe költözött. Optimális esetben azonban legfeljebb egy eltévedt békát találunk reggelre a zuhanyzóban, abból meg némi áldozat árán akár királyfit is varázsolhatunk.